1940. szeptember 14.

Királyi dekrétummal Romániát "nemzeti-legionárius" állammá nyilvánítják. Ion Antonescu a fasiszta Vasgárdával, azaz a "legionáriusokkal" alakít kormányt, és teljhatalmú "államvezető" lesz. Féktelen vasgárdista terror veszi kezdetét az országban.

1940. október 4.

Kezdetét veszi mind magyar, mind román részről a kölcsönösségen alapuló nemzetiségi politika, amely közel négy évig mérgezi a kétoldalú kapcsolatokat. A magyar hatóságok Nagyváradon és Kolozsváron aznap több száz román családot utasítanak ki embertelen körülmények között az országból, mire Antonescu államvezető kilátásba helyezi: szükség esetén "összeszedik" a romániai magyarság vezetőit és koncentrációs táborokat létesítenek. Elrendeli: ezentúl csak annyi magyar nyelvű lap jelenhet meg Romániában, amennyi az átadott területen román nyelven.

1940. október 24.

Gyárfás Elemér megbeszéléseket folytat Alexandru Creţianu külügyi államtitkárral, Mihail Sturdza külügyminiszterrel és Ion Antonescu államvezetővel. Antonescu engedélyezi a Romániai Magyar Népközösség november 4-ére tervezett, nagyenyedi értekezletének megtartását.

1940. november 9.

Gyárfás Elemért, gróf Teleki Ádámot és Szász Pált kihallgatáson fogadja Ion Antonescu. Az államvezető megismétli október 24-i kijelentését, miszerint amíg ő a miniszterelnök, a romániai magyarság élete és vagyona biztonságban van, de az észak-erdélyi románokkal szembeni erőszakos cselekedetek miatt sokan követelik a dél-erdélyi magyarokkal szembeni megtorlást.

1941. január 21-23.

Az egyeduralomra törő vasgárdisták lázadása Ion Antonescu ellen. A Berlin támogatását maga mögött tudó államvezető a hadsereg igénybevételével veri le a lázadást.